2015. augusztus 9., vasárnap

7. rész - Döntések

A vér is megfagyott bennem, ahogy megláttam Louist átvágni a tömegen. Hirtelen kifejezetten elkezdtem hiányolni azt a levakarhatatlan mosolyt az arcáról. Szemöldökét most összevonta és kissé gyanakodva nézett körül.

- Én csak… - kezdtem bele, mire felvonta a szemöldökét – segítettem annak a lánynak lejönni a mosdóból, mivel elég szarul van – improvizáltam, arra a szerencsétlenre mutogatva, aki éppen telehányta Harry előszobájának nagy részét.
- Na gyere, be akarlak mutatni pár embernek – felelte, miközben egy undorodó pillantást vetett a tinédzserlányra.

Az este további része elég lassan telt. Megismertem pár helyi maffiózót, köztük azt a Lance-t is, aki elvileg a főnököm volt. Louis egymás után itta a töményebbnél töményebb italokat, amivel egyáltalán nem volt egyedül. Mikor már az alkohol kellőképpen megtette a hatását, az ölébe húzott, kezeit a combomra rakta, de szólni egy szót sem szólt hozzám. Unalmamban a környezetemet kezdtem kémlelni, hátha meglátok valami olyat, ami még hasznomra válik. Szemeim elidőztek Niall Horan-nen, akit eddig gyakorlatilag csak látásból ismertem. Most éppen Liam-nek magyarázott valamit szinte hadarva, a másik azonban még annak sem adta jelét, hogy figyel rá. Komolyan megfordult a fejemben, hogy nem tud beszélni, vagy valami ilyesmi…

Pillantásomat azonban hirtelen más vonta magára, ugyanis ekkor megláttam Harryt. Hatalmas méreteivel szinte kimagaslott a tömegből, amit úgy vágott ketté, mint kés a vajat. Aki csak meglátta két lépést távolodott tőle, de ez mintha már nem is tűnt volna fel neki. Többen is követték ők tekintetükkel, főleg fiatal lányok, de ő nem is méltatta őket figyelemre. 

Ahogy engem se. Egyenesen felénk jött és leült Louis mellé, majd súgott valamit a fülébe, amin úgy tűnt jól szórakoznak. Mindezt úgy mintha a barátja ölében görnyedő lány nem is létezne. Egyre nehezebben viseltem ezt a kirakatbaba szerepet, sértőnek és megalázónak tartottam. Ha már meghívsz egy lányt randira, akkor az a minimum, hogy beszélgetsz vele, nem? Vagy sokat kérek? Nem mintha túlságosan is érdekelt volna Louis Tomlinson, ugyanakkor nem vagyok egy üres fejű liba, aki másra sem jó, csakhogy mutogassák.

Mivel nem sok értelmét láttam annak, hogy tovább maradjak, lassan kihámoztam magam Louis markából, hogy véget vessek ennek az estének. Mikor azonban megpróbáltam felállni, a fiú visszahúzott, amitől elvesztettem az egyensúlyomat és közé és Harry közé estem. Szó szerint. 

- Merre tartasz, gyönyörűségem? – tekintete a dekoltázsom körül járt, míg kezei egyre feljebb haladtak a combomon. 
- Én megyek – vettem elő határozott hangomat, mire csak felnevetett.
- Dehogy mész, hisz a parti csak most kezdődött, nem igaz, Harry? 

Szememet a mellettem ülő férfira emeltem, aki elgondolkodva meredt vissza rám. Zöld szemeiben valami megcsillant, amit hirtelen nem tudtam hova tenni. Bár viszonylag jó emberismerőnek gondoltam magam, most mégsem tudtam volna megmondani, mire is gondolhat. A kezében lévő poharat lassan emelte a szájához, ajkain mosoly játszott. Csak azután volt hajlandó válaszolni, hogy kortyolt egyet az italából.

- Dehogynem. Claire, ragaszkodom hozzá, hogy maradj.
A harag vulkánkén tört előre bennem. Mégis mit gondol ez magáról?
- Ha jól emlékszem, éppen te nem akartad, hogy egyáltalán itt legyek – csattantam fel, majd egy jól irányzott ütéssel kikecmeregtem Louis karjai közül. Határozottan indultam el a kijárat felé, magam mögött hagyva Louis fájdalomtól és felháborodástól hangos kiabálásait.

Nem tudtam megtenni azonban túl hosszú utat. Hirtelen két erős kéz ragadott meg a derekamnál fogva és fordított maga felé. Harry meglepően közel állt hozzám, mellkasunk szinte érintette a másikét. Felszegtem a fejemet, egyenesen belebámulva az arcába, s őt mintha leginkább szórakoztatta volna reakcióm. Most először láttam, hogy szemei nem csupán agressziót és haragot sugároznak, hanem… mintha mosolyognának.

- Megütötted Louist – hihetetlen módon ezt sem ingerülten, hanem inkább tényszerűen közölte.
- Oda rakta a kezét, ahova nem kellett volna – vontam vállat. Vele ellentétben én majdnem felrobbantam a dühtől.
- Ezért ki kéne, hogy rúgjalak – fejét oldalra billentette, mintha csak valami tudományos kísérlet lennék, és most figyelné, mi is sül ki belőle.
- Talán nekem kéne felmondanom – fortyogtam – és feljelenteni titeket szexuális zaklatásért.
- Van egy olyan érzésem, hogy nem mernéd megtenni – hangja mélyebb és rekedtebb volt, mint szokott, mégsem rejtett fenyegetést. Inkább olyan volt, mintha játszana velem.
- Nekem meg, hogy nem akarsz kirúgni – vontam fel a szemöldökömet, még mindig tartva a szemkontaktust.
- Nem vállalok felelősséget Louis tetteiért – figyelmeztetett, egy olyan valódi mosoly kíséretében, amit még soha nem láttam tőle. Két kis gödröcske jelent meg az arcán és hirtelen nem is tűnt veszélyes gengsztervezérnek, inkább egy huszonéves srácnak, aki remekül szórakozik. Így szinte képes lettem volna elfelejteni, hogy kivel is beszélek… szinte.
- Én pedig az enyémekért, ha még egyszer megpróbál hozzám nyúlni – vágtam rá.

Harry pár másodpercig csak az arcomat tanulmányozta. Lélegzet visszafojtva vártam a reakcióját, míg végül egy ideges mozdulattal beletúrt a hajába, majd beharapta az alsó ajkát.

- Ez a magánügyetek, kettőtöknek kell elintéznie – hozta meg végül az ítéletét, mire elmosolyodtam. Sloan – Harry 2:0.
- Elképzelhető, hogy Louis ennek nem fog örülni – nem bírtam ki, hogy egy kicsit ne táncoljak az idegein.
- Persze, hogy nem fog – nevetett – Most verte meg egy lány. 
- Mi lesz most a hírnevével? – forgattam a szemeimet.
- Jó éjszakát, Claire Jacobs – köszönt el, még mindig mosolyogva.
- Holnap találkozunk, főnök – bólintottam, majd átverekedtem magam a tömegen, még mindig Harry tekintetétől kísérve. 

Két óra múlva már az irodában voltam, méghozzá az egész csapattal. A késői időpont dacára Voight mindenkit berendelt, s mindannyian meg is jelentek… Jay-t is beleértve, aki leginkább levegőnek nézett, s némán ácsorgott egy sötét sarokban.

Ami engem illett, halálosan fáradt voltam, tudtam azonban, hogy muszáj valamit haladni az üggyel, hisz azok alapján, amit Harry és Jelena mondott a lányok már nem lehetnek messze Chicago-tól, tehát kezd elfogyni az időnk. Ha nem sikerül megtalálni őket addig, amíg eladásra nem kínálják őket, akkor…

- Jelena – motyogta Antonio, miközben fel-alá járkált az irodában – elég gyakori név, ennyiből nem fogjuk megtalálni.
- Tudjuk, hogy köze volt Nesbitt-hez – vetette közbe Ruzek.
- Ki az a Nesbitt? – vetettem közbe, hisz úgy tűnt rajtam kívül mindenki ismeri az ipsét.
- Egy helyi vállalkozó – Voight elgondolkozva nézte a táblát – hivatalosan egy jól menő és legális sztriptíz bárt működtet. Pár hete az egyik tűzoltó, Matt Casey segített neki felújítani pár helyiséget, Nesbitt megkedvelte és be akarta vonni néhány illegális tevékenységbe. Be akartuk építeni Casey-t, de Nesbitt cimborái gyanút fogtak…
- Azt a Casey-t? – néztem Antonióra – a húgod vőlegényét?
- Igen – bólintott – Azonban még a megfigyelések dacára is kevés bizonyítékunk van Nesbitt ellen. Maximum egy elbeszélgetésre tudnánk behozni.
- Ahol az ügyvédje tanácsára semmit sem mondana – Jay olyan hirtelen szólalt meg, hogy mindenki felé kapta a fejét – Valaki olyan kell, aki ellen van is valami fegyverünk.
- Mégis kire gondolsz? – tárta szét a kezeit Lindsay.
- Tomlinsonra.

A szemöldököm körülbelül a hajamig szaladt fel, azt hittem rosszul hallok. Ezt még Jay sem gondolhatta komolyan. Egyébként is… Milyen fegyverünk van Louis ellen? Azonban körülnézve úgy tűnt én vagyok az egyetlen, aki élből elveti az ötletet.

- Louis nem fog köpni – törtem meg a csendet – Harryvel közel állnak egymáshoz, nem hiszem, hogy olyat tudnál neki mondani, amivel elárulja a barátját.
- Louis? Harry? – nézett rám végre Jay is – Mióta szólítjuk őket a keresztnevükön?
- És mégis hogy tervezed? – kaptam fel a vizet – Behozod, mégis milyen váddal?
- Kérek házkutatásit – vont vállat – Ha a legkisebb szabályszegést is megtalálom az előéletére való tekintettel behozhatom.
- Csak szerintem őrültség az az egész? – tettem szét a kezemet.

Mindenki elgondolkozva nézett engem és Jayt. Jól tudtam, hogy ez nem az ügy miatt van, vagy legalábbis nem csak amiatt. Jay szimpla féltékenységből akarta behozni Louist, és most próbálja valami elfogadható csomagolásba burkolni.

- Semmit nem tudunk – Jay már szinte kiabált – A lányok pedig kifutnak az időből. Te magad mondtad, hogy Styles minden infót megoszt Tomlinsonnal, hogy mindenhol ott van. Mégis ki lehetne jobb alany nála?
- És mégis mit akarsz neki mondani? Mivel fogod meggyőzni, hogy fordítson hátat Harrynek?
- Börtön – vont vállat – Volt már ott, pontosan tudja milyen, és hidd el egy olyan alak, mint Tomlinson nem akar visszakerülni. Ő is tudja, hogy a második felvonást már aligha élné túl.
- És mi lesz Harryvel? Szerinted nem fog neki feltűnni, hogy a legjobb haverja eltűnt a föld színéről?
- Ha sikerül meggyőzni, akkor még be is építhetjük.
- És ha nem?
- Akkor ráhúzunk valamit. Az eddigi nyomozati anyag alapján minimum tíz év néz ki neki, és mindez még a emberkereskedelem nélkül, amit ha jól végzed a munkád, a vádhoz csaphatunk – Jay diadalittasan nézett rám, pontosan tudta, hogy erre már nem lesz replikám.

Segélykérően néztem Voight-ra, hisz mégis neki kellett eldöntenie mi legyen a következő lépés. Ő eddig csupán csendben figyelte szóváltásunkat, most azonban az aktát olvasta. Elgondolkozva forgatta a kezei között a lapokat, mintha azoktól várná a megoldást problémájára. A csend feszült volt, legszívesebben ráordítottam volna, hogy beszélj már, de kivételesen fékeztem a nyelvem.

- Mouse, kerítsd elő ezt a Jelenát, nem érdekel hogyan, de holnapra legyen meg – kezdte végül kiosztani a feladatokat – O, Ruzek, menjetek vissza Nesbitt-hez, ne tévesszétek szem elől. Lindsay és Halstead… hozzátok be Tomlinsont.

Megsemmisülten fújtam ki a levegőt. Épp, hogy sikerült egy kis előrelépést kicsikarnom, most visszahúznak… és pont a saját egységem. 

- Russo – fordult végül felém – derítsd ki,kicsoda a besúgó. Ha nem csalnak az érzékeim Styles körül fogjuk megtalálni az illetőt.

Sziasztok!
Ne haragudjatok, hogy ilyen későn jelentkezem, de nincs internetem, most is a telefonomét használom, ezért is, ha észrevesztek hibákat a szövegben ne haragudjatok, amint visszaértem a civilizációba ki lesznek javítva,
Remélem írtok, hogy tetszett a rész, nagyon örülnék neki!
Ölel titeket:
Raquel

6 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Szia! Örülök, hogy tetszik! Jelenleg nyaralok, így van egy kis szünet, de jövőhét kedden mindenképp érkezik a folytatás 😊

      Törlés
  2. szia nagyon jó lett ez a rész is :) siess a kövivel, pls :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm, hogy írtál jövőhét kedden érkezik a következő rész!

      Törlés
  3. Nagyon tetszik a történet *-*
    Imádom Harry <3
    Várom a kövi részt^.^
    Siess vele pls "."

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Örülök,hogy tetszik!
    Pár pillanat múlva fel is kerül :)
    Ölellek:Raquel

    VálaszTörlés