2015. december 30., szerda

27. rész - Ha nincs rendőrség, jön a tűzoltóság


Egy pillanat. Mindössze ennyi volt, míg képes voltam elhitetni magammal, hogy egy álomvilágban élek, hogy Harry nem Harry, és én sem én vagyok. Egy másik világban, ahol ő csak egy férfi, én pedig csak egy nő. Abban a világban Harry utánam jött volna, átölel és azt mondja, hogy sajnálja. Nem is, abban a világban soha nem használt volna fel arra, hogy szinte tálcán kínáljon egy öregembernek csak azért, hogy elérje, amit akar. Abban a világban ő nem lenne bandavezér és én nem lennék nyomozó. Abban a világban ő lehetne az, aki elfelejteti velem Jayt. Azonban nem abban a világban élünk, hanem ebben, és a színtiszta valóság arcul csapott abban a pillanatban, mikor meghallottam távolodó lépteit és az ajtócsapódást. Ott hagyott. Kihasznált, majd elment. Mert ő Harry. Én meg én vagyok.
Hirtelen könnyek kezdték el marni a torkomat, ahogy egyes-egyedül futottam végig a kihalt utcákon. Senki nem volt olyan bolond, hogy a tél leghidegebb napján az utcán tartózkodjon, a fagyos levegő bekúszott lenge öltözékem alá, megfagyasztva a csontjaimat, a lábam pedig egy idő után sajogni kezdett a nem éppen futásra tervezett magassarkúban. Fokozatosan lassítottam, majd álltam meg, megpróbálva felmérni, merre is lehetek. A kezeim már szinte nem is mozogtak, mégis sikerült valahogy kihalásznom a táskámból a telefonomat, hogy segítséget hívjak.
Mikor végigpörgettem a kontaktokat, csak akkor esett le, hogy nincs kit felhívnom. Mindenkit elmartam magam mellől, senki nem szeretne velem lenni, senki nem tart alkalmasnak arra, hogy megvigasztaljon. A legrosszabb pedig az volt az egészben, hogy erről csak én tehettem.
Az ujjam megremegett Jay neve mellett. Tudtam, hogy értem jönne, még akkor is, ha most a pokol legmélyebb bugyrába kíván. Vagy mégsem? Megsértettem annyira, hogy hagyjon megfagyni Chicago utcáin? De volt ennél rosszabb eshetőség is. Mi van, ha el sem érem, mert éppen nincs egyedül? Nem tehettem róla, de a kéretlen képek megjelentek belső szemeim előtt, ahogy Jay izmos teste éppen Lindsayt öleli át, erre pedig gyorsan továbbpörgettem a listát. 
Végül pedig rá kellett döbbennem a kegyetlen valóságra: egyetlenegy olyan ember sincs ebben a rohadt városban, akit anélkül fel tudnék hívni egy ilyen szar helyzetben, hogy ne tegyen fel ezernyi kérdést, ne vágjon a fejemhez ezernyi szemrehányást, ne akarjon kirúgni, vagy ne temetkezne sértett hallgatásba. Nem hívhattam fel az egységet, hisz hivatalosan nem is kéne itt lennem. Nem hívhattam fel Peytont, mert megölne, ha így látna. Nem hívhatom fel a szüleimet, mert nem tudnának túllépni magukon. Nem hívhatok fel senkit, és nincs nálam elég pénz, hogy taxit fogjak. 
Fáradtan az egyik zárt üzlet beugrójába álltam be, és csúsztattam le a hátam az üvegen. Nem kellett volna otthagynom Harryt. Jogos volt a felháborodásom, de megtarthattam volna a dühömet az utánra, hogy kitettek a lakásom előtt. Vagy egy bár előtt. Inkább egy bár előtt, most szükségem lenne valami erősre. 
- Jól van, hölgyem? – Kezeimmel eltakartam az arcomat, így nem láttam a felém közeledő alakot. 
Nem bírtam ki, rögtön nevetnem kellett, ahogy rápillantottam a mellettem guggoló alakra. Ijesztően tiszta, kék szemeivel engem vizsgált, kissé aggodalmasan próbálva felmérni az állapotomat. 
- Ilyen nincs! – Már magam sem tudtam, hogy sírok vagy nevetek, olyan elemi erővel leptek el az érzelmek. Ismét a férfira néztem, majd a tűzoltó egyenruhájára, majd a mögötte várakozó, hatalmas kocsira, amin a Squad 3 felirat virított. Szememet az égre emeltem és úgy tettem fel a költői kérdést – Szórakozol velem? Most tényleg? Ez a megoldás?
- Hölgyem, bevett valamit? – Ujjával a nyakamhoz nyúlt, hogy megkeresse a pulzusomat, de megütöttem a kezét. Egyik szemöldökét felhúzta, száját pedig gunyoros vigyorra húzta, amit nem tudtam nem viszonozni.
- Ne tapizzon, jól vagyok. Fázom, de jól vagyok. Csak kissé ironikus, hogy pont a tűzoltóság jön, mikor nem tudok mit kezdeni a rendőrséggel, ez minden.
- Nézze, én nem vagyok rendőr, ha nincs hova mennie, szívesen látjuk a laktanyában, amíg el nem éri a családtagjait, vagy valakit, aki Önért tudna jönni.
Nem is tűnt annyira szörnyű ötletnek. Igaz, egy tűzoltólaktanyában nem valószínű, hogy tartottak alkoholt, viszont nem is ismertek. Társaságban lehettem volna anélkül, hogy ezernyi kérdést kaptam volna a nyakamba és őszintén, ez volt az egyetlen, amivel el tudtam kerülni, hogy összeomoljak. Fogalmam sem volt arról, hogy meddig vagyok még képes tartani magamat, mennyit vagyok képes még elviselni, de azt éreztem, hogy vészesen közeledem az erőm végéig. Szóval az, hogy a következő pár órát teljesen ismeretlen tűzoltók között töltsem, nem is volt annyira rossz ötlet. 
- Oké – bólintottam végül, majd megragadtam megmentőm felém nyújtott kezét. Be kellet ismernem, lenyűgözően jóképű volt kissé őszes, de még mindig fekete hajával, kék szemével és csibészes mosolyával. Láttam valami csillogást a pillantásában, azonban most az egyszer figyelmen kívül hagytam. Így is volt pont elég bajom a férfiakkal. 
- Kelly vagyok – mutatkozott be végül lazán, miközben felsegített a kocsiba, ami nem volt egyszerű művelet a teljesen életképtelen cipőimben.
- Sloan.
A tűzoltókocsiban kellemesen meleg volt, ami megváltásként ért azután, hogy a mínusz húsz fokban kellett álldogálnom legalább húsz percet, a srácok pedig nagyon kedvesek voltak. Cruz, egy nagydarab, de ennivaló srác még a kabátját is felajánlotta, hogy felmelegedjek, Kelly pedig folyamatosan érdeklődő pillantásokat vetett rám az anyósülésről. Engem pedig szokatlan nyugalom szállt meg. Jó volt nem önmagamnak lenni. Pontosan erre volt szükségem egy olyan nap után, ahol Harry és Jay is a földbe döngölt. Harry kétszer is. Elgondolkodva bámultam ki az ablakon, szememben könnyek gyűltek ki tudja hányadszorra ma. Kár lett volna tagadnom, hogy Jaynek igaza volt, valóban voltak érzelmeim Harry iránt, melyeket csak elmélyítettem a vele töltött éjszaka során. Lenyűgözőnek tartottam, veszélyesnek, kiismerhetetlennek. És ez úgy vonzott, mint lepkét a fény. Próbáltam magamat emlékeztetni, hogy ő egy rossz ember, aki ártatlan lányok eladásával keresi a kenyerét, mégis, a lelkem mintha nem akarta volna elhinni ezt. Mi van, ha azért teszi csak, hogy tönkretegye az oroszokat és véget vessen ennek? Mi van, ha igazából Harry és én ugyanazért küzdünk? Idegesen felnevettem. Megint kezdem a naiv és romantikus álmodozást. Azért nem lesz belőle jó ember, mert én azt akarom. El kell fogadnom, hogy minden, amit tesz, leginkább azért van, hogy még több pénze legyen, na meg hatalma. És pont leszarja a lányokat.
Jay pedig… Van értelme harcolnom érte? Nem minden szerelem végződik happy enddel. Van, hogy nem elég a vonzalom, hogy el kell engednünk a másikat. Mi van, ha Jaynek Lindsay az, akire szüksége van? Kedvelik egymást, az biztos, Lindsay bármit megtenne érte, ezt is bebizonyította már. Akkor mi értelme van kettejük közé állnom? Én csak egy szellem vagyok a múltból, egy zavaró tényező. Talán ezért kellett visszajönnöm, hogy Jay végre le tudja zárni a múltat, választ kapjon a kérdéseire és végre boldog lehessen. Linsayvel. Mégis, bármennyire is próbáltam meggyőzni magamat, ez az eshetőség olyan volt, mintha egy kést egyre mélyebben döftek volna a szívembe, és még meg is forgatták volna benne. Szinte elviselhetetlen fájdalmat éreztem abból a szúró, mindent elsöprő fajtából.
- Megjöttünk – súgta a fülembe Cruz, mire összerezzentem, de hálásan pillantottam fel a nagy, barna szemekbe. Az előző gondolatmenetem amúgy sem vezetett sehova…
Óvatosan szálltam ki a meleget nyújtó kocsiból, hogy egy szeles, de barátságos garázsban találjam magam. Nem tudtam levenni a szemem Kellyről, aki lassan megszabadult a nehéz védőfelszereléstől, és most csak egy egyszerű farmerben és a chicagói tűzoltóság logójával ellátott szürke pólóban állt nem messze tőlem. Észrevette, hogy őt bámulom, de nem kaptam el a tekintetemet, hanem inkább rámosolyogtam. 
- Sloan? – Egy ismerős hang zökkentett ki minket, és kaptuk egyszerre a fejünket az ajtó felé. Már csak a szememet tudtam forgatni, mikor azon Antonio húga, Gabby lépett ki, tátott szája pedig elárulta, hogy elképzelni se tudja, hogy mit keresek itt. – Jól vagy? 
- Ismeritek egymást? – Kelly meglepettnek tűnt, mikor mellém lépett, szemét hol rám, hol Gabbyre szegezte.
- Persze – tárta szét a kezeit a lány, miközben átölelte a vállamat és gyengéden a belső szobák felé húzott. – Sloan Antonioval dolgozik együtt mint vendégnyomozó. 
- Oh. – Kelly kérdőn pillantott rám, gondolom fogalma sem volt, hogy miért nem árultam el neki már az elején, hogy rendőr vagyok, de én csak egy gyors „bocsit” suttogtam, majd hagytam, hogy Gabby kezelésbe vegyen.
Gabby kölcsönadott pár göncöt és egy cipőt is, amivel máris rengeteget segített. Bár nem hiszem, hogy valaha is elmegyek több Harry-féle partira, de ha mégis, akkor soha többet nem veszek fel ilyen kényelmetlen szerelést, hiszen ki tudja, hogy vajon hol lyukadok ki. Miután átöltöztem és vettem egy forró zuhanyt, végül letelepedtem Gabby mellé a pihenőben sorakozó ágyak egyikére. Nem tudom, hogy miért, de mielőtt megkérdezhette volna, hogy mi bajom van, elkezdtem neki mesélni. Nem szóltam semmit a kelet-európai lányokról, vagy arról, hogy miért is nyomozunk Harry után, de nem hallgattam el a kényes részleteket. Azt, hogy szerelmes vagyok Jaybe, de egyre messzebb taszítom magamtól, vagy hogy lefeküdtem a gyanúsítottammal, sem pedig azt, hogy egyre inkább úgy érzem, hogy valamilyen elmebeteg módon kötődöm Harryhez. Gabby pedig végighallgatott, nem szúrt közbe semmit, tekintete pedig nem volt elítélő, én viszont megkönnyebbültem.
- Tudom, nem erre a tanácsra vársz tőlem, de az idő segít. Néha, ha nem tudom, mit tegyek, csak hagyom, hogy a dolgok maguktól alakuljanak. Jaynek idő kell, hogy megnyugodjon, ahogy neked is ahhoz, hogy rendezd az érzéseidet. Viszont azt nagyon remélem, hogy ezt a Harry gyereket békén hagyod, elég zűrősnek tűnik, arról nem beszélve, hogy elvehetik miatta a jelvényed! Viszont most aludj pár órát, rád fér a pihenés, utána meg a vendégem vagy egy italra a Molly’sban.
Hálásan mosolyogtam rá, de a szemem ismét megakadt Kellyn. Egyedül üldögélt a pihenő másik oldalán, egy üveggel körülvett irodában, s egy nagy halom iratot tanulmányozott. Beharaptam a számat. Biztos voltam benne, hogy tetszem neki és igazából ő is nekem. Ha pedig el kell engednem Jayt és Harry, nos Harry, akkor mi bajom lehet? Kelly egy normális pasinak tűnt, aki nem bűnöző és nincs vele közös múltam se…
- Mi a helyzet vele? – szaladt ki a számon, mielőtt Gabby hallótávolságon kívülre ért volna. Követte a pillantásomat, majd érdeklődve lesett vissza rám.
- Mit szeretnél tudni?
- Csak a szokásos dolgokat – vontam vállat, remélve, hogy megérti, miről van szó.
- Szingli – mosolygott, majd magamra hagyott.
Gyorsan mérlegeltem a lehetőségeimet. Vagy lefekszem, és valóban alszom pár órát, vagy most odasétálok Kellyhez. Felhorkantottam. Már megint ugyanott tartok. Egy másik pasi karjaiba rohanok a problémáim elől. De csak most az egyszer szeretnék normális lány lenni. Egy lány, aki találkozott egy vonzó férfival. Miért lenne ez rossz?
Lassan keltem fel és léptem az ajtóhoz. Most még meggondolhatom magamat. Nem kell úgy viselkednem, mint egy ribancnak, kezelhetem ezt az egészet másképp is, mondjuk egy csipetnyi tartással. Azonban nem voltam erős. Soha nem voltam az, csak annak tetettem magam, hogy túléljek. Mindig a könnyebbik utat választottam és ez most sem volt másképp. Felemeltem a kezemet és bekopogtam az irodába. 

Sziasztok!
Ne haragudjatok az egy napos csúszásért kicsit szét vagyok esve, nincs más mentségem... 
Ettől függetlenül remélem tetszett a rész és nem utáltok nagyon a fejlemények miatt. Ez most talán nem volt olyan eseménydús, de majd jövőhéten bepótolom, ígérem. 
A véleményetekért, mint mindig, hálás lennék, főleg Harryről. Meglepődtetek, hogy így döntött? 
Ölellek titeket és remélem jól telik a szünetetek:
Raquel

8 megjegyzés:

  1. Drága Raquel!
    Hű, a mindenit! :O Harryt el fogom tángálni, amiért ott hagyta szegény Sloant... bár, nem mondom, hogy így nem járt jól, mert megismerte Mr. Szexi Tűzoltót, aki láthatóan most az egyetlen vigasza lehet tekintve, hogy Jay és Harry egyenlőre körön kívül vannak.
    A fogalmazás ismét remek volt, a rész izgalmasra sikeredett, minden gondolatot olyan jól át tudtál adni az olvasónak, hogy szinte ott álltunk a helyszínen. :3
    Nagyon jó volt, remélem, hogy most egy picit fényesebb időszak következik Sloan életében, mert már elég rossz történt vele..
    Puszi: Gin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Ginem!
      Harry márcsak Harry, mit csináljunk vele? Egyébként most nem azért, de engem is inkább hagyjon ott a fagyban, ha Kelly Severide hadnagy siet a megmentésemre!
      Nagyon örülök, hogy tetszett a rész! Az hogy fényesebb, nem mondanám, de jönnek fordulatok!
      Puszillak:
      Raquel

      Törlés
  2. Szia :) én reméletem hogy utána megy ... de biztos megvolt az oka hogy nem :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Persze, hogy megvolt rá az oka. Csak az a kérdés, hogy az, ami az ő kis zavaros agyában értelmesnek tűnik, az valóban jó ok volt-e!
      Ölellek:
      Raquel

      Törlés
  3. Huh nem hittem volna hogy meg egy pasi tetszeni fog neki. Harrynek es Jaynek is lesz me egy vetejtarsuk :D Remélem összejönnek es Harry is ráeszmél hogy kell neki a lány ❤️ Várom a kovit 😘 :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nos, tartogatok még meglepetéseket, de azt megígérhetem, hogy nem jön több férfi :D
      Mint már írtam, Harry meg már csak Harry, de még az is lehet, hogy valamikor leesik neki a tantusz...
      Hamarosan hozom, ígérem!
      Ölel:
      Raquel

      Törlés
  4. Szia! Ma találtam rá erre a blogra; de máris imádom! Már nagyon kíváncsi vagyok a történet folytatására! Alig várom a következő részt! :-)
    Csak így tovább! ❤

    VálaszTörlés
  5. Szia! Ma találtam rá erre a blogra; de máris imádom! Már nagyon kíváncsi vagyok a történet folytatására! Alig várom a következő részt! :-)
    Csak így tovább! ❤

    VálaszTörlés