2015. június 28., vasárnap

Prológus

A sikátor sötétségbe burkolózott előttem, csupán lelki szemeim előtt láttam a katasztrofális jelenetet. Szívem a torkomban dobogott, légzésem egyenetlenné vált, ahogy megtettem az utolsó lépéseket, azonban a képzeletem még köszönőviszonyban sem volt azzal a szörnyűséggel, ami kibontakozott a szemeim előtt.

Az első, amit megláttam Ő volt. A magas, összetéveszthetetlen alak, göndör fürjeivel, amint jobb kezét határozottan maga elé tartva egy pisztolyt szorongat. Fekete pólójába belekapott a szél, amely haját is összeborzolva a szemébe fújta. Nem törődött vele, tekintete mindössze egyetlen pontra szegeződött.

Közelebb mentem, s a levegő bennem szorult, mihelyt lassan megpillanthattam a teljes teret. Harry pisztolyának kereszttüzében Jay állt, saját fegyverét lövésre készen tartva. Farkasszemet néztek egymással, egyikük sem mozdult, de tisztában voltak vele, hogy csupáncsak egy árva mozdulat, és valamelyikük életének történetére pont kerül.

Nem bírtam megmozdulni, vagy megszólalni, a páni félelem teljesen lebénított. Mégis hogy történhetett ez, hogyan fajulhattak idáig a dolgok?

-          Tedd meg! – Harry hangja gyenge volt, szinte a suttogással egyenlő. – Lőj, legyen vége ennek a borzalomnak!

Szavainak nyomatékot adva eldobta Berettáját, ami hangosan puffanva landolt a földön Jay csizmája előtt. Kétségbeesetten kaptam a tekintetem Jayre, akinek arcán kétség futott át. Tudtam, hogy meg akarja tenni, sőt, semmi másra nem vágyott még ennyire, viszont rendőr is volt, Harry pedig fegyvertelen.

S ekkor Jay elkezdte leengedni a kezét, a megkönnyebbülés pedig hullámokban járta át a testemet. Megtettem az első lépést Harry felé, amikor…

Egyetlen lövés zaja. Mindössze ennyi volt, ami átszelte az egyébként szinte természetellenesen csendes, januári éjszaka nyugalmát. Másodpercekkel később pedig egy nehéz test puffanása hallatszott, mielőtt minden elhallgatott.

Sziasztok!
Először is, köszönöm azoknak, akik így látatlanban feliratkoztak a blogra, remélem nem okozok csalódást! :) 
Nos, sokat gondolkodtam azon, milyen időközönként hozzam a részeket, végül úgy döntöttem hetenként lesznek :) Az első részt kedden teszem fel, és onnantól egy hét múlva pedig a másodikat :)
Ne felejtsétek, kommentelni ér :)
Ölel titeket:
Raquel

5 megjegyzés:

  1. Drága Raquel!
    Most jutott csak időm arra, hogy elkezdhessem olvasni a blogodat, mely egyébként annyira tetszik, hogy fel is iratkoztam rá.
    A fogalmazásod nagyon szép, gördülékeny, az alapsztori tetszik, és hát Harry csak hab azon a bizonyos tortán... ;)
    Puszi, Gin

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!
      Nagyon örülök már annak, hogy egyáltalán belekezdtél :) Köszönöm szépen a feliratkozást, remélem nem fogok csalódást okozni :
      Ölellek!
      Raquel

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  2. Kedves Raquel!
    Még csak a szereplőket néztem meg (itt nagyon megfogtak a szép idézetek) és a prológusba olvastam bele.Eddig nagyon tetszik a hangulata és ahogy leírtad, szinte láttam magam előtt. Szerintem folytani fogom az olvasást. :) Puszil: Réka.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Raquel!
    Még csak a szereplőket néztem meg (itt nagyon megfogtak a szép idézetek) és a prológusba olvastam bele.Eddig nagyon tetszik a hangulata és ahogy leírtad, szinte láttam magam előtt. Szerintem folytani fogom az olvasást. :) Puszil: Réka.

    VálaszTörlés