A sikátor sötétségbe burkolózott előttem, csupán lelki
szemeim előtt láttam a katasztrofális jelenetet. Szívem a torkomban dobogott,
légzésem egyenetlenné vált, ahogy megtettem az utolsó lépéseket, azonban a
képzeletem még köszönőviszonyban sem volt azzal a szörnyűséggel, ami
kibontakozott a szemeim előtt.
Az első, amit megláttam Ő volt. A magas, összetéveszthetetlen
alak, göndör fürjeivel, amint jobb kezét határozottan maga elé tartva egy
pisztolyt szorongat. Fekete pólójába belekapott a szél, amely haját is
összeborzolva a szemébe fújta. Nem törődött vele, tekintete mindössze egyetlen
pontra szegeződött.
Közelebb mentem, s a levegő bennem szorult, mihelyt lassan
megpillanthattam a teljes teret. Harry pisztolyának kereszttüzében Jay állt,
saját fegyverét lövésre készen tartva. Farkasszemet néztek egymással, egyikük
sem mozdult, de tisztában voltak vele, hogy csupáncsak egy árva mozdulat, és valamelyikük
életének történetére pont kerül.
Nem bírtam megmozdulni, vagy megszólalni, a páni félelem
teljesen lebénított. Mégis hogy történhetett ez, hogyan fajulhattak idáig a
dolgok?
-
Tedd
meg! – Harry hangja gyenge volt, szinte a suttogással egyenlő. – Lőj, legyen
vége ennek a borzalomnak!
Szavainak nyomatékot adva eldobta Berettáját, ami hangosan
puffanva landolt a földön Jay csizmája előtt. Kétségbeesetten kaptam a
tekintetem Jayre, akinek arcán kétség futott át. Tudtam, hogy meg akarja tenni,
sőt, semmi másra nem vágyott még ennyire, viszont rendőr is volt, Harry
pedig fegyvertelen.
S ekkor Jay elkezdte leengedni a kezét, a megkönnyebbülés
pedig hullámokban járta át a testemet. Megtettem az első lépést Harry felé,
amikor…
Egyetlen lövés zaja. Mindössze ennyi volt, ami
átszelte az egyébként szinte természetellenesen csendes, januári éjszaka
nyugalmát. Másodpercekkel később pedig egy nehéz test puffanása
hallatszott, mielőtt minden elhallgatott.
Sziasztok!
Először is, köszönöm azoknak, akik így látatlanban feliratkoztak a blogra, remélem nem okozok csalódást! :)
Nos, sokat gondolkodtam azon, milyen időközönként hozzam a részeket, végül úgy döntöttem hetenként lesznek :) Az első részt kedden teszem fel, és onnantól egy hét múlva pedig a másodikat :)
Ne felejtsétek, kommentelni ér :)
Ölel titeket:
Raquel
Drága Raquel!
VálaszTörlésMost jutott csak időm arra, hogy elkezdhessem olvasni a blogodat, mely egyébként annyira tetszik, hogy fel is iratkoztam rá.
A fogalmazásod nagyon szép, gördülékeny, az alapsztori tetszik, és hát Harry csak hab azon a bizonyos tortán... ;)
Puszi, Gin
Szia Drága!
TörlésNagyon örülök már annak, hogy egyáltalán belekezdtél :) Köszönöm szépen a feliratkozást, remélem nem fogok csalódást okozni :
Ölellek!
Raquel
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésKedves Raquel!
VálaszTörlésMég csak a szereplőket néztem meg (itt nagyon megfogtak a szép idézetek) és a prológusba olvastam bele.Eddig nagyon tetszik a hangulata és ahogy leírtad, szinte láttam magam előtt. Szerintem folytani fogom az olvasást. :) Puszil: Réka.
Kedves Raquel!
VálaszTörlésMég csak a szereplőket néztem meg (itt nagyon megfogtak a szép idézetek) és a prológusba olvastam bele.Eddig nagyon tetszik a hangulata és ahogy leírtad, szinte láttam magam előtt. Szerintem folytani fogom az olvasást. :) Puszil: Réka.